Volt diákjaink - Baumgartner Krisztina

Miért kezdtél táncolni?

Általános iskola alsó tagozatában találtuk ki a bartánőimmel, hogy csak a poén kedvéért elkezdünk hip-hopozni.

A szórakozásból végül komoly szenvedély lett, versenyekre is jártunk a csapattal.

Aztán a szüleim unszolására, hogy próbáljak ki más stílusokat is, felvételiztem a Madáchba.

2006-tól kezdve 7 évig  a második otthonom volt.

Kedvenc emlékem és szerepem a Bogármese kis Szivárványosa.

Elvégeztem az OKJ-s színházi táncos képzést is, így 2013-ban végeztem.

 

Milyen út vezetett a jelenlegi helyedig?

Jelenleg a Budapest Táncszínház táncművésze vagyok. Földi Béla igazgató nyitott táncóráira, képzésére és a társulat előadásaira kezdtem el járni miután végeztem a Madáchban.

Megtaláltam a helyem, azóta rengeteg hazai és külföldi koreográfus darabjában szerepeltem.

 

 

   Milyen útravalót adnál a jelenleg hozzánk járó táncnövendékeknek a jövőre vonatkozólag?

   Ha igazán szereted, amit csinálsz és egy nap sem telik el úgy, hogy nem tréningezel, akkor jó úton vagy,

   és megteszel mindent azért, hogy csodálatos táncművész váljon belőled.

  Az igazi profi, attól profi, hogy nem csak akkor táncol, ha minden rendben van az életében, és boldog,

  hanem akkor is ha nehézségei vannak a magánéletében és nincs kedve semmihez.

  Csak ne add fel, bármi történjék.

 

 

Mit jelent neked a tánc?

Számomra a kiutat jelenti a negatív gondolatok elől.

Szeretem azt gondolni, hogy azzal, hogy az emberek látnak minket táncművészeket, úgy hogy a színpadon kitesszük szívünket – lelkünket, talán segítünk, hogy ők ugyanúgy elfeledjék - akár egy pillanatra is - a problémáikat.

 

Mire tanított a tánc?

Azt hiszem jobb és erősebb ember lettem.

Alázatot tanultam és talán egy kicsit átláthatóbbá vált, hogy hogyan működnek az emberi kapcsolódások.

 

  Legkedvesebb emléked a Madáchból?

  Olyan barátokat ismertem meg ott, akikkel a mai napig találkozunk és együtt nevetgélünk a régi szép időkön.

  A félévi és évvégi vizsgaelőadások, amik rengeteget adtak számomra, szakmai fejlődést és színpadi gyakorlatot.

  A Horvátországban megrendezett táncverseny, ahol elnyertük az első helyet a kis csapattal.

  Ezek nagyon szívmelengető emlékek.