A Madách Tánciskola tanárai - Rusorán Gabriella

Tanulmányok:

Állami Balettintézet - Néptáncművész (1979-1983)
Magyar Táncművészeti Főiskola – balett pedagógus (1988-1992)

Eddigi munkahelyek:

Táncosként:
Honvéd Táncszínház – táncos szólista (1989-2011), asszisztens (1995-2000)
Magyar Állami Népi Együttes – táncos (1983-1989)

Tanárként:
Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola (2010-től)
ELTE PPK egészségfejlesztő szak – óraadó tanár (néptánc) (2010-től)
Honvéd Táncszínház – balettmester (2006-tól)
Magyar Táncművészeti Főiskola – néptánc tanár (1998-1999)
Budaörsi SE ritmikus gimnasztika csapatának balettmestere (1991-2001) és 2018-tól jelenleg is
KISZ Központi Művészegyüttes Úttörő Tánckara (későbbi Talentum Együttes) – balett és néptánc tanár (1986-1994)

Fontosabb szerepek:
Szemérmetes Erzsók – A helység kalapácsa (Honvéd Táncszínház)
Cigánylány, Banya, Döbröginé – Lúdas Matyi (Honvéd Táncszínház)
Csulánóné – Országalma (Honvéd Táncszínház)
Alakoskodók (Sámán Színház)
Ethno (TÁP Színház)

Díjak:
Harangozó Gyula-díj (2003)
Keresztes Mária-emlékdíj (1983)

Miért szeretek gyermekeket tanítani?

„Akinek nagy szenvedélyei vannak, egész életében boldog, s boldogtalan lesz, ha kigyógyul belőle.” (Francois de La Rochefoucauld)

Ha nem sikerült volna életem nagy álma, hogy táncművész legyek, akkor óvónő lettem volna. A tánc éltet, szeretem az embereket, és imádom a gyerekeket. Világ életemben örömmel töltött el, ha örömet okozhattam másoknak. Kényszert érzek arra, hogy mindenki arcára egy kis mosolyt csaljak, még a legmogorvább emberére is. Sokan nem fogadják el, és túl komolyan veszik önmagukat, ezért nagyon sebezhetőek, és nem látják az élet apró örömeit, így boldogtalanok is. Hiszem, hogy a szeretet a legfontosabb a világon, ebbe beletartozik önmagunk elfogadása és szeretete is. A tánciskola tanítványainak a tánc technikája mellett az életörömöt is próbálom átadni a tánc és az oktatás során. Nincs számomra csodálatosabb energia, mint a sok csillogó szemű, boldog gyermek és felnőtt tekintete.

 << Vissza